Polyák János életét átszövi a labdarúgás. Az egykori sportolót szponzorként és szurkolóként ma is gyakran látjuk a pálya szélén.
Az 1962-ben született Polyák János már óvodás korában is gyakran rúgta a labdát barátaival. 1971-ben igazolta le az akkori OMTK, első edzője Csonka Béla volt. Végigjárta a korosztályos csapatokat a serdülőtől a felnőttekig. 1979-ben mutatkozott be az OMTK NB II-es csapatában. A főiskolás évei alatt Mezőtúron játszott, majd Orosházára visszatérve a Rákóczi Vasasban futballozott Lenti József irányítása alatt. A nagypályás focit 1987-ben fejezte be, ezt követte a kispályás bajnokság. A Schnell-ex tagja volt több évtizeden keresztül. Ma már csak ritkán, a baráti társaság kedvéért húz futballcipőt. A Vasex Kft. vezetőjeként több orosházi játékosnak ad munkalehetőséget, ezzel is szponzorálja a helyi labdarúgást. A Rotary Club Orosháza a napokban harmadik alkalommal választotta meg a következő év elnökének.
Az új elnököt az oroscafé tudósítója kérdezte:
Engedje meg, hogy mint a Rotary Club régi-új elnökének gratuláljak a kinevezéshez! Nem lehetnek unalmasak a napjai.
– Édes teher az önként vállalt kötelezettség! Vállalkozói létem alatt mindig támogattam az orosházi egyesületeket és kezdeményezéseket. A Rotary keretet biztosít ennek a tevékenységemnek. Rotary Barátokkal együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint egyenként.
Éveken át magas szinten futballozott. Szokott-e nosztalgiázni? Mesélje el egyik felejthetetlen élményét!
– Ha az idősödő futballista visszatekint, azt hiszi a régi idők focija jobb volt és ez természetesen nem igaz. Pályafutása végén a legendás Kocsis Lajos Gyulán játszott. Fiatalként én kaptam a „lehetőséget”, hogy „foghassam”. Lelkesen követtem mindenhová. Néhányszor csak a bokáját értem el. Egy ilyen eset után így szólt: „Kicsi! Mindig szólok, melyik a Te labdád, ne rugdoss!”. Ez így is történt, én nem rugdostam és ő – a rutinos zseni – hagyott néha szerelni.
Szurkolóként számos nagy stadionban járt, több nagy összecsapást látott. Melyikre emlékszik legszívesebben?
– 2005-ben az angol bajnokság végén egy jelentéktelennek tűnő mérkőzésre jutottam el, a Chelsea – Charlton Athleticre a Stanford Bridge-re. A bajnokság úgy alakult, hogy ezen a meccsen a hazai csapat bajnok lehet, ha győz. A Chelsea győzött, 1955 után újra bajnok lett a csapat és 45.000 néző ünnepelte órákon át a bajnokokat. Feledhetetlen élmény volt! – emlékezett vissza Polyák János az oroscafé tudósítójának!
A teljes cikket IDE kattintva olvashatja el!